Egykori történelem tanárként az évtizedek alatt már rengetegszer tanítottam az athéni demokráciát, a harcokat és a kiemelkedő történelmi szereplőket. Viszont akkor még egyáltalán nem jutottam el az Akropoliszra. Mindig zavart egy kicsit, hogy olyanról beszélek, amit még nem láttam, de végre eljött ez az élmény is. Eljutottam hát Athénba.

Ez a rövid írás nem teljes úti beszámoló, csak néhány személyes élményt szeretnék megosztani.

Kora tavasz volt így még a hőmérséklet elviselhető egy nyári, kánikulai naphoz képest. Így nem is találtuk bezárva az Akropoliszt. Már némi előtanulmányok után igyekeztünk korán feljutni. Amikor mi mentünk, 3-4 ember állt csak előttünk a kasszáknál. Ekkor ezt még természetesnek vettük. Megcsodáltuk az épületeket, a kilátást (el lehetett látni a tengerig...még a hullámok is látszottak). A Zeusz templom fel volt ugyan állványozva, de látható volt a folyamatos helyreállító munka. Amikor leértünk és ismét a bejárathoz értünk, a döbbenet lett úrrá rajtam, mindkét irányban több száz méteren keresztül állt a bejutni vágyó tömeg az utcák teljes szélességében. Ekkor nagyon hálás voltam az előrelátásunkhoz, mert egyébként ha azt végig kellett volna állnom, sosem jutottam volna hozzá az Akropolisz élményéhez.

Szintén itt történt egy máik, kicsit pánikot okozó élmény is velem. Leérkezve az Akropoliszról egy kis ligetben pihentem egy padon, mikor arra lettem figyelmes, hogy egy teljes fegyverzetű görög harcos (hoplita) lendületes léptekkel közeledik felém lándzsáját előre szegezve. Egy pillanatra a vér is megdermedt bennem...félelmetes hatást keltett. Természetesen a következő másodpercben elhessegettem a vészjósló látványt, hiszen mi baj is lehetne itt és most és igazam is lett, megúsztam élve. A harcos elsétált mellettem. Azért elgondolkodtam, hogyha annak idején egy falanxban felálló görög hadsereggel kellett a kor emberének szembenéznie, bizony nem lehetett nyugodt.

Külön kedves emlék, hogy a szállásunk a Kleiszthenész (Kleiszthenous) utcában volt. Kleiszthenész az az athéni államférfi volt, aki reformjaival igen sokat tett az athéni demokrácia kifejlődéséért. Ez korábban rendszeresen tanítottam a diákjaimnak.

Nagy élmény volt a pireuszi (Athén kikötője) látogatás is. A megközelíthetősége igen kiváló, hiszen kivisz a metró. Pireusz valójában egy félsziget. A városhoz közelebb eső oldalon a nagy szállodahajók és a kompok kötnek ki. A másik oldalra sétálva pedig elérhető a görög hajózási múzeum. Engem kiskorom óta vonzottak a történelmi vitorlás hajók. A görögök is egy kiemelkedő hajós nép volt, így semmiképpen nem hagyhattam ki a múzeum meglátogatását.

A Nemzeti Régészeti Múzeumot szintén nem szabad kihagyni. Hatalmas gyűjteménye van. Több alkotással sikerült „személyesen” is találkoznom, amelyeket korábban csak könyvekben láttam.
Athánban is találtunk olyan épületet, amelyet egy korábbi régi ipari épületből alakítottak át közösségi térré. Ezek nekem mindenütt nagyon tetszenek. Általában népszerűek is az emberek körében. Itt is ezt láttuk a régi gázgyárból átalakított szabadidő központ formájába. Kézműveseknek és különböző programoknak adott helyet. 
Valahogy úgy alakult, hogy a Monisztiraki tér egy központi terünké vált. Az okok között persze az is szerepelt, hogy ez a metrómegálló volt a legközelebb a zállásunkhoz. A térről jól lehetett látni a város fölé magasodó Akropoliszt, főleg látványos volt esti megvilágításban. A téren nyüzsögtek az emberek, főleg fiatalok, akik még a feldobálható fénylő játékaikkal tovább növelték a hatást.

Így az írásom vége felé joggal merülhet fel benned, mi a helyzet a borral? Hogy jön ez ide?

Nos a hatalmas halpiac szomszédságában találtunk egy kis éttermet, ahol mindenféle halételeket szolgáltak fel. Ez az étterem volt a búcsúvacsoránk színhelye. Egy utazás számomra mindig gasztronómiai élményeket is jelent. Itt például nagyon finom sült halat kaptam és a pincér ajánlott hozzá egy kiváló és nagyon finom száraz fehérbort. Ami különlegessé tette, hogy teljesen más ízvilág volt a hazai borokhoz képest és nagyon jól passzolt a halhoz. szóval ez az ital megkoronázta a búcsúvacsoránkat Athéban.

Itt kérhetsz egy ingyenes, személyre szabott utazási ajánlatot.

Itt pedig láthatsz néhány képet erről az utazásomról.